Tudatosság a táplálkozásban is – azaz mit tegyünk a tányérra

Manapság divatos szó a tudatosság. Azt jelenti, megfontoltan, tudását beleadva, szándékosan cselekszik. Azaz nem csak megszokásból, vagy ahogy alakul, hanem felkészülten, időt és energiát nem sajnálva teszünk valamit. A táplálkozásunk is ezt kívánja.

Mindig lehet valamit enni, hisz valamit általában találunk a hűtőben, vagy a polcon, amit valamikor valamihez megvettünk és megmaradt. Vagy beugorhatunk egy büfébe, kifőzdébe, pékségbe is. Ilyenkor az étkezés célja mindössze annyi, hogy ne legyünk éhesek.

Azonban azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségi állapotunk, közérzetünk, energiaszintünk mind-mind összefügg a táplálkozásunkkal. Igen ám, de mi számít ma egészségesnek, táplálónak? Ha most egy olyan átlagembert veszünk alapul, aki nem rendelkezik semmilyen allergiával, intoleranciával, anyagcsere- vagy egyéb betegséggel, akkor néhány alapvető dolgot megállapíthatunk:

• Étkezzünk változatosan!
• Fogyasszunk sok zöldségfélét!
• Legyen ritmus az étkezésekben, ha lehet, mindig ugyanakkor együnk.
• Kerüljük az üres szénhidrát- és zsírforrásokat, azaz péksütemények, kekszek, rágcsák, cukorkák, csokoládé, édes tejkészítmények fogyasztását
• Használjunk változatos ételkészítési eljárásokat!
• Fogyasszunk sok folyadékot, lehetőleg tiszta vizet!
• Lehetőleg kevés feldolgozott élelmiszert válasszunk, melyek forrása is ellenőrizhető.

Igen, ez elég általános. De ha ez alapján az elmúlt néhány napra visszamenőleg megvizsgáljunk az étkezéseinket, kérdéses, hogy betartottuk-e.

Ha már valaki bármilyen allergiával vagy betegséggel él, alapvetően az határozza meg az étkezését. Ilyenkor szakember segítségét érdemes igénybe venni.

Szülőként a minta a meghatározó. Hisz a gyermek általában azt a szokásrendet követi, amit a szülő mellett tanul. Ha a szülő odafigyel arra, hogy mit, mikor és hogyan eszik, a gyermek számára az lesz a természetes. Szülőként beleeshetünk abba, hogy gyermekünk táplálkozására extra figyelmet szentelünk, mi pedig nem aszerint táplálkozunk. Sok esetben idővel ilyenkor a gyermek is átveszi ezt és már nem akarja megenni a tápláló, válogatott ételeket, hanem azt kéri, amit Apa és Anya eszik. Ezért gyermekünkkel és magunkkal is akkor tesszük a legjobbat, ha a család összes tagja odafigyel az étkezésére.

A kor előrehaladtával a test jelzéseire még inkább oda kell figyelni. A sok folyadékfogyasztás, változatos, tápanyagban dús táplálkozás rendkívül fontos, amellett, hogy már kevesebb energiabevitelre van szüksége a testnek.

Minden korban fontos az is, hogy a táplálkozásunk az életmódunk egyéb tényezőivel is összhangba kerüljön, hiszen egy fizikai munkát végző, vagy aktív sportoló táplálkozása igencsak eltérhet egy irodai munkát végző, szabadidejében is inaktív emberétől.

És mi a helyzet a fiatalokkal? Válogatnak, alig esznek meg valamit, bezzeg a chips, csoki, gumicukor… Ezen az időszakon átestünk mindannyian, ha nem is a mostani körülmények között. Fontos, hogy beszélgessünk velük, mert értik, hogy mi jó a testnek és mi nem. Adjuk meg nekik a lehetőséget a helyes táplálkozásra és csökkentsük a lehetőségét annak, hogy mindenfélével tömjék magukat. Azaz, ha megbeszéljük, mit szeretne enni és visz magával tízórait az iskolába, de emiatt pénzt nem, hisz nincs szüksége a büfére, akkor kisebb az esélye az elcsábulásnak. Ha nem tartunk otthon a polcon mindig valami nyalánkságot, hanem gyümölcsöt és válogatott nassolni valót, akkor azt fogja választani többnyire. Ha a nagyszülők csokoládé dömpingjét sikerül megfékeznünk ünnepek alkalmával, hatalmasat léphetünk. Persze a barátok így is húzhatják ebbe az irányba, érezhetik a gyerekek cikinek az otthon készített ételt a büfés helyett, de ez mind-mind megbeszélés kérdése is. Ezért is fontos a folyamatos figyelem a gyermekek felé, hogy érezzék, mindenről lehet beszélgetni és meghallgatjuk őket.

Nem kell tőlük teljesen megvonni ezeket sem, de fontos megérteniük és megtapasztalniuk, és nem csak a fiataloknak, hanem minden korosztálynak, hogy bár nem elhanyagolható örömöt tud okozni az étkezés, mégsem ennek kell lennie a fő örömforrásnak.